Egyszer volt, hol nem volt, északtól délre, déltől pedig északra, volt egy keresztben széles, széltében hosszú nagy hegység. Volt ebben a hegységben egy óriási nagy hegy, amelyet teljes egészében erdő borított. Tölgyfák, bükkfák, itt-ott pedig kisebb csoportban fenyőfák álltak az erdőben.
A többi fa csupaszon vacogott a zord időben, ám a fenyők büszkén zöldelltek, hiszen rajtuk nem fogott a tél hidege. Ide húzódtak a fagy elől az erdő állatai. Őzek lapultak a lelógó fenyőágak sátra alatt, cinegék motoszkáltak az ágak között, pelék és mókusok aludták téli álmukat a fák odúiban.
Csend volt az erdőben. Ilyenkor nem járják az ösvényeit kirándulók. A felnőttek és gyermekek a házakban ülnek a melegben, és nem kiáltja senki az erdei ösvényen sétálva, hogy "nini, gomba!".
Pedig a gomba ott volt. Nem is egy, hanem egy egész csokorral. Fázott és unatkozott a hidegben, és épp azon gondolkozott, hogy téli fülőkéről tavaszi fülőkére fogja változtatni a nevét, hátha nem kell többet ilyen nagy hidegben kibújnia. Ekkor meghallotta az ismerős kiáltást:
– Nini, gomba!
De nem volt sem gyerek, sem felnőtt a közelben, akitől a kiáltás jöhetett volna, hanem a szemközti fatuskón bukkant fel egy új gombacsalád.
– Hát ti meg kik vagytok? – Kérdezte a fülőke kíváncsian.
– Laskagombák!
– Talán flaskagombát akartál mondani, kedves szomszéd!
– Neeem! Laskagomba!
– Macskagomba??? – kérdezte döbbenten a fülőke.
– Las-ka-gom-ba! – szótagolt hangosan a szomszéd. – Talán baj van a füleddel?
– Miii? Vaj van a fülemen? – kérdezte felháborodottan a fülőke.
Ki tudja, mi lett volna a veszekedés vége, ha nem jár arra az éhes cinege.
– Nincs, nincs. Kukacotok nincs? – érdeklődött reménykedve.
– Meg vagy veszve? Megcsípett a cecelégy? Kukacok ebben a hidegben? – kérdezte a laska.
– Cecelégy ebben a hidegben? – kérdezett vissza a cinege bánatosan. Ez sincs, az sincs.
– Talán itt a kéreg alatt találsz valami kis apró petét – vigasztalta a laska.
A cinege odaröppent, és jobb híján kutatni kezdte a petéket. Nem mintha jóllakhatott volna velük, de legalább valamit csipegetett.
A két szomszéd pedig tovább folytatta a beszélgetést.
– Laskagombaaaa! – ordították kórusban a laskák a fülőkének.
– Táskagomba? – kérdezett az vissza meglepetten. – Ilyet sem hallottam még!
– Sáskagomba! – rikkantotta egy vicces kedvű fiatal laska, a szomszédja pedig rögtön kiosztott neki egy nyakonlegyintést.
– Sáskagomba? – kérdezte a fülőke.
– Ezt bezzeg meghallja... – sóhajtotta lemondóan a legidősebb laska.
Közben a cinege összeszedett minden petét, és éhesen rebbent át a fülőke mellé.
– Kukacod van? – kérdezte reménykedve a fülőkét.
– Tudtommal nincs! A sáskagombának sem volt?
– Laskagombának hívják. – mondta a cinege.
– Nahát, én Macskagombát hallottam. Meg Flaskagombát. És Táskagombát. Utoljára pedig Sáskagombát – vakarta a fejét elgondolkodva a fülőke. – Talán romlik a hallásom? – tette hozzá aggódva.
A cinege félrebillentett fejjel odafordult. Apró fekete szemével kíváncsian nézegette a fülőke bal fülét, majd – hopp –, egy villanás alatt óriási tekergőző kukacot rántott ki belőle.
– Au – mondta a kukac, és eltűnt a cinege begyében.
– Jaj – mondta a fülőke, és végre rendesen hallott.
– Laskagombaaaaa! – kiáltották a laskagombák minden erejüket összeszedve.
– Ne kiabálj így, mert megsüketülök! – mondta a fülőke sértődötten. – Hát, szia, laskagomba család. Az én nevem téli fülőke. Várjuk együtt a tavaszt?
– Naná! – válaszolták a laskák. És várták együtt a tavaszt.
Ha tetszett a mese, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon ide kattintva!
Ez a mese megtalálható a "Kalaposkalandok" című kötetben, amely 12 gombás mesét tartalmaz.
A könyv közvetlenül a szerzőtől 10% kedvezménnyel, 2150 forintért (2490 helyett) rendelhető a kalaposkalandok@kakukk.net e-mail címen.
Mennyiségi kedvezmény: 5 darabtól 5%, 10 darabtól 10% jár az akciós árból.
Viszonteladók (gombaszakellenőrök, oktatók, pedagógusok stb.) jelentkezését örömmel veszem.
Kalaposkalandok a Facebookon: https://www.facebook.com/kalaposkalandok
