mesék a jövő gombászainak

Kalaposkalandok

A fülőke füle

részlet a Kalaposkalandok című gombás mesekönyvből

2016. december 06. - luckalakó

    Egyszer volt, hol nem volt, északtól délre, déltől pedig északra, volt egy keresztben széles, széltében hosszú nagy hegység. Volt ebben a hegységben egy óriási nagy hegy, amelyet teljes egészében erdő borított. Tölgyfák, bükkfák, itt-ott pedig kisebb csoportban fenyőfák álltak az erdőben.
    A többi fa csupaszon vacogott a zord időben, ám a fenyők büszkén zöldelltek, hiszen rajtuk nem fogott a tél hidege. Ide húzódtak a fagy elől az erdő állatai. Őzek lapultak a lelógó fenyőágak sátra alatt, cinegék motoszkáltak az ágak között, pelék és mókusok aludták téli álmukat a fák odúiban.
    Csend volt az erdőben. Ilyenkor nem járják az ösvényeit kirándulók. A felnőttek és gyermekek a házakban ülnek a melegben, és nem kiáltja senki az erdei ösvényen sétálva, hogy "nini, gomba!".
    Pedig a gomba ott volt. Nem is egy, hanem egy egész csokorral. Fázott és unatkozott a hidegben, és épp azon gondolkozott, hogy téli fülőkéről tavaszi fülőkére fogja változtatni a nevét, hátha nem kell többet ilyen nagy hidegben kibújnia. Ekkor meghallotta az ismerős kiáltást:
    – Nini, gomba!
    De nem volt sem gyerek, sem felnőtt a közelben, akitől a kiáltás jöhetett volna, hanem a szemközti fatuskón bukkant fel egy új gombacsalád.
    – Hát ti meg kik vagytok? – Kérdezte a fülőke kíváncsian.
    – Laskagombák!
    – Talán flaskagombát akartál mondani, kedves szomszéd!
    – Neeem! Laskagomba!
    – Macskagomba??? – kérdezte döbbenten a fülőke.
    – Las-ka-gom-ba! – szótagolt hangosan a szomszéd. – Talán baj van a füleddel?
    – Miii? Vaj van a fülemen? – kérdezte felháborodottan a fülőke.
    Ki tudja, mi lett volna a veszekedés vége, ha nem jár arra az éhes cinege.
    – Nincs, nincs. Kukacotok nincs? – érdeklődött reménykedve.
    – Meg vagy veszve? Megcsípett a cecelégy? Kukacok ebben a hidegben? – kérdezte a laska.
    – Cecelégy ebben a hidegben? – kérdezett vissza a cinege bánatosan. Ez sincs, az sincs.
    – Talán itt a kéreg alatt találsz valami kis apró petét – vigasztalta a laska.
    A cinege odaröppent, és jobb híján kutatni kezdte a petéket. Nem mintha jóllakhatott volna velük, de legalább valamit csipegetett.december2-szinezett-kesz-vagott.jpg
    A két szomszéd pedig tovább folytatta a beszélgetést.
    – Laskagombaaaa! – ordították kórusban a laskák a fülőkének.
    – Táskagomba? – kérdezett az vissza meglepetten. – Ilyet sem hallottam még!
    – Sáskagomba! – rikkantotta egy vicces kedvű fiatal laska, a szomszédja pedig rögtön kiosztott neki egy nyakonlegyintést.
    – Sáskagomba? – kérdezte a fülőke.
    – Ezt bezzeg meghallja... – sóhajtotta lemondóan a legidősebb laska.
    Közben a cinege összeszedett minden petét, és éhesen rebbent át a fülőke mellé.
    – Kukacod van? – kérdezte reménykedve a fülőkét.
    – Tudtommal nincs! A sáskagombának sem volt?
    – Laskagombának hívják. – mondta a cinege.
    – Nahát, én Macskagombát hallottam. Meg Flaskagombát. És Táskagombát. Utoljára pedig Sáskagombát – vakarta a fejét elgondolkodva a fülőke. – Talán romlik a hallásom? – tette hozzá aggódva.
    A cinege félrebillentett fejjel odafordult. Apró fekete szemével kíváncsian nézegette a fülőke bal fülét, majd – hopp –, egy villanás alatt óriási tekergőző kukacot rántott ki belőle.
    – Au – mondta a kukac, és eltűnt a cinege begyében.
    – Jaj – mondta a fülőke, és végre rendesen hallott.
    – Laskagombaaaaa! – kiáltották a laskagombák minden erejüket összeszedve.
    – Ne kiabálj így, mert megsüketülök! – mondta a fülőke sértődötten. – Hát, szia, laskagomba család. Az én nevem téli fülőke. Várjuk együtt a tavaszt?
    – Naná! – válaszolták a laskák. És várták együtt a tavaszt.

 

Ha tetszett a mese, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon ide kattintva!

Ez a mese megtalálható a "Kalaposkalandok" című kötetben, amely 12 gombás mesét tartalmaz.

A könyv közvetlenül a szerzőtől 10% kedvezménnyel, 2150 forintért (2490 helyett) rendelhető a kalaposkalandok@kakukk.net e-mail címen.

Mennyiségi kedvezmény: 5 darabtól 5%, 10 darabtól 10% jár az akciós árból.

Viszonteladók (gombaszakellenőrök, oktatók, pedagógusok stb.) jelentkezését örömmel veszem.

Kalaposkalandok a Facebookon: https://www.facebook.com/kalaposkalandok

 

Kalaposkalandok - hamarosan megjelenik!

mesék a jövő gombásznemzedékének

 

Kalaposok, pöfetegek, süvegesek és taplók szerepelnek e könyv lapjain.

A tizenkét kedves történetben mese és valóság egyaránt megtalálható: megtudhatjuk többek között, hogy ki nyerte a gombaszépségversenyt, miért bánatos a pecsétviaszgomba, valamint, hogy mi történt a fülőke fülével – mindeközben feltárul a gombavilág változatossága, és nem marad titokban az sem, hogy miért fontosak a gombák a természet számára.

 

 

A meséket a szerző saját illusztrációi díszítik.

A megjelenés 2016 novemberben várható. A kötet javasolt fogyasztói ára: 2490 forint.

 

A tizenkét meséből egyet elolvashatsz ide kattintva

 

A könyv kedvezményes áron (1990 Ft) előrendelhető!

Kattints ide a feliratkozáshoz.

Vagy jelezd igényedet a kalaposkalandok@kakukk.net e-mail címen.

 

A feliratkozás semmilyen kötelezettséggel nem jár. Kéretlen levelet nem küldök, csupán egyetlen értesítést, amint a könyv megrendelhetővé válik. A megrendelés nem kötelező, ha nem válaszolsz, nem nyomulok. Viszont túljelentkezés esetén előnyben részesítem az előbb feliratkozókat, ha igényt tartanak a könyvre!

 

Gombaszépségverseny

    Egyszer volt, hol nem volt, északtól délre, déltől pedig északra, volt egy keresztben széles, széltében hosszú nagy hegység. Ebben a hegységben, sűrű erdő közepében, volt egy napos erdei tisztás. Nem volt valami nagy, csak éppen akkora, hogy a süngyerekek kettőt tudtak bukfencezni az elejétől a végéig. Gyakorolták is ezt a tudásukat, mert igen nagyon szerettek bukfencezni. Csak az őszi gombaszezont hagyták ki, mert gombázni még a bukfencezésnél is sokkal, de sokkal jobban szerettek. A tisztás pedig a legjobb gombázó hely volt az egész környéken.
    Idén a szokásosnál gazdagabban köszöntött be az ősz. Az ágak roskadásig voltak vadalmával, vadkörtével, bogyókkal. A földön kúszó szederindák még mindig dúsan teremték az édes fekete bogyókat, a fűben, avarban pedig mindenütt kalapok bukkantak ki: itt egy vargánya, ott egy tejelőgomba, amott a fenyőfa mellett egy ízletes rizike.
szeptember-szinezett-kesz-vagott_1.jpg    Nem is láttak még a sünkölykök olyan gazdag és sokféle gombatermést, mint az idén. Hemzsegtek százával a kérdések a sünszülők felé:
    – Anya, ez a szép sárga milyen gomba?
    – Mutasd csak! Rókagomba, az egyik legértékesebb gombája az erdőnek.
    – És ez a nagy barna?
    – Vargányagomba, emberek és vadmalacok kedvence.
    – Apa, te tudod ennek a zöldnek a nevét?
    – Harmatgomba lesz az, ugye milyen szép?
    Így ment ez reggeltől estig, de még estétől reggelig is, mert a süngyerekek álmukban is gombázni jártak.
    Egyik nap aztán kitalálta a középső testvér – mert hárman voltak a sünkölykök: egy kicsi, egy középső és egy nagy –, hogy rendezzenek gombaszépségversenyt.
    A másik kettő nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet, és mindjárt elkezdték számba venni a gombákat.
Nem hiányzott a listáról a karcsú őzlábgomba, a pettyes kalapú légyölő galóca és a piros galambgomba, de még a kisebb fajokat, a susulykát, kígyógombát, tintagombát sem felejtették ki. Bár azt is megbeszélték, hogy ezeknek a semmiségeknek nincs esélyük nyerni.
    Meghallotta ezt a téglavörös susulyka, és mivel barátságtalan kis méregzsák volt, gondolkodni kezdett, hogyan érhetné el, hogy mégis ő legyen a legszebbnek megválasztott gomba.
    Egyszerre remek ötlete támadt. Megvárta, míg a nem messze bogarászó rigócsalád közelebb ért, és hangos óbégatásba kezdett:
    – Jaj, szegény kalapom! Micsoda szégyen! Brühühü! Nyehehe! Hajjajaj! – kiabált és sóhajtozott, miközben a szeme sarkából azt leste, hogy felfigyeltek-e a sivalkodására a rigók.
    – Hát micsoda gomba vagyok én! Gombák legalja, kalaposok utolsója, hogy még egy tisztességes kukacom sincs! Bezzeg a vargányának, a rókagombának, a galócának, csiperkének! Bennük csak úgy hemzsegnek a szép, kövér kukacok! Hát mi lesz velem kukacok nélkül? Meghalok szégyenemben! – zokogta hangosan.
    Több se kellett a rigóknak. Szerették a kukacot nagyon, rárepültek hát a vargányára, rókagombára, pereszkére, őzlábra, és hamarosan a sok szép őszi gomba mind szétforgácsolva hevert a földön. A rókagombában nem volt kukac, de ez már csak akkor derült ki, mikor egy éles csőr kettéhasította. A vargányának hiányzott a fél kalapja, az őzlábnak csorba lett a tönkje, a galócáknak cafatokra tört a húsa.
    Reggel a süngyerekek szomorúan látták a pusztítást. Mivel nem maradt épségben más, csak a téglavörös susulyka, őt nevezték ki győztesnek, neki adták a koronát.
    – Azért nekem a légyölő galóca sokkal jobban tetszett – mondta szomorúan a legkisebb.
    – Az én kedvencem a tölgyfa érdestinóru volt – mondta a középső -, annak volt ám csak pompázatos vörösbarna a kalapja!
    – Én pedig a csillaggombára szavaznék - mondta a nagy. – Neki volt a legkülönlegesebb alakja mind közül!
    Bánatosan ballagtak arrébb. Ám a sünbánat nem tart sokáig, a susulykának ideje sem volt meggondolni, hogy miért nem örül igazán a győzelemnek, a sünök vidám hancúrozásba kezdtek.
    – Bukfencverseny! – rikkantotta a középső, mire mindhárman összegömbölyödve gurultak át a tisztáson.
    A kicsi egy fenyőfának ütközött, kacagva pattant le róla. A középső nekiment a kicsinek, a nagy pedig alig győzte szétszedni őket. A vidámkodásban észre sem vették, hogy valamelyikük átgurult a gonosz susulykán is.
    Nem volt már az ő kalapja sem ép. A lemezei szétkenődtek egy száraz tölgylevélen. A koronája, amit a süniktől kapott, elgurult. De nem bánta már, hiszen hiába kapta meg a koronát, ha csak azért adták neki, mert nem volt más, akinek adhatták volna. Bár visszacsinálhatna mindent! Még veszíteni is jobb, mint igazságtalanul nyerni.
    Ekkor szitálni kezdett az eső. A sünik a vackukba húzódva várták a jobb időt. A hűvös őszi eső csak harmadnapra állt el. Végre kimehettek! Anya és apa élelmet szerezni, a kicsik játszani.
    Az erdő párába burkolózott, vízcseppek csillogtak a fák megsárgult levelein, bokrok kékülő bogyóin, és a most növő megannyi gomba kalapján is. A régi, összetört gombák elenyésztek, a harangvirág melletti nyálkásgomba mellől pedig már ismerősen hangzott fel a kérdés:
    – Apa, ez milyen gomba?
    És nem lepődött már meg senki, amikor a középső süngyerek elkiáltotta magát:
    – Rendezzünk gombaszépségversenyt!

Ha tetszett a mese, oszd meg ismerőseiddel a Facebookon ide kattintva!

konyv.jpg

Ez a mese megtalálható a "Kalaposkalandok" című kötetben, amely 12 gombás mesét tartalmaz.

A könyv közvetlenül a szerzőtől 10% kedvezménnyel, 2150 forintért (2490 helyett) rendelhető a kalaposkalandok@kakukk.net e-mail címen.

Mennyiségi kedvezmény: 5 darabtól 5%, 10 darabtól 10% jár az akciós árból.

Viszonteladók (gombaszakellenőrök, oktatók, pedagógusok stb.) jelentkezését örömmel veszem.

Kalaposkalandok a Facebookon: https://www.facebook.com/kalaposkalandok

süti beállítások módosítása